Üdvözöljük az STKH Kft. weboldalán!
Magyarország | 9400 Sopron, Harkai domb 0466/31 hrsz. Tervezzen útvonalat!
Kezdőlap » Érdekességek » Hogyan lett az Eiffel-toronyból fenntartható épület?

126 év alatt az ócskavastól a fenntarthatóságig

Hogyan lett az Eiffel-toronyból fenntartható épület?

Az 1920-as években eladták ócskavasként, ma mégis fenntarthatósági törekvéseiről híres a világ egyik legismertebb épülete, az Eiffel-torony.

Az út rögös volt, már az építkezés is heves ellenállást váltott ki a francia művészekből, a petíciót többek között aláírta Charles Gounod és ifj. Alexandre Dumas is. 1925-ben elterjedtek a hírek, hogy a torony fenntartási költségei hatalmas terhet rónak a francia államra. Egy újságíró a probléma megoldásaként felvetette, hogy ócskavasként lehetne értékesíteni a 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból álló épületet.

Victor Lustig, cseh származású fiatalember kapva az ötleten, a Posta és Táviratügyi Minisztérium államtitkárának kiadva magát összehívta Párizs legismertebb vaskereskedőit és soha vissza nem térő alkalomként eladásra kínálta az épületet. A csalás végül sikerrel járt, nem csupán a vételárat, de az üzlet lebonyolításáért járó csúszópénzt is megkapta.

Az idén 126 éves Öreg Hölgynek évi 7 millió hódolója van, akik 9,7 gigawattóra áramot fogyasztanak. Ez a fogyasztás pedig egy 3 ezer lakosú település éves energiafogyasztásával egyenlő, ezt több megoldással igyekeznek csökkenteni.

Az év elején két hét méter magas és három méter széles szélkereket szereltek fel 120-127 méteres magasságban, az épület második szintjén. Évente 10 ezer kilowatt áramot termelnek, ami az épület első szintjén található üzlet energiaellátását fedezi. Ez az energia azonban csupán töredéke a torony éves energiafogyasztásának.

A 324 méter magas torony üzemeltetője, a SETE már több lépést tett azért, hogy az épület önellátó legyen, például négy napelemmel melegítik a pavilonokban használt vizet és egy esővíztározó segíti a mosdók vízellátását. A világításhoz pedig kizárólag LED fényforrásokat használnak.

Ma már senki nem gondol ócskavasként Párizs jelképére és még senkinek sem a fenntarthatósági törekvések jutnak először eszébe róla. 126 év kellett ahhoz, hogy hulladék helyett olyan épületként kezdünk gondolni rá, amely elkötelezett a fenntarthatóság mellett. A kérdés, hogy a következő 126 évben hogyan gondolkodunk.