Kezdőlap » Tudástár » E-hulladék » A kényelem ára – természeti és társadalmi krízisek nyomában

A kényelem ára – természeti és társadalmi krízisek nyomában

A kényelem ára – természeti és társadalmi krízisek nyomában

Ma már elképzelni sem tudnánk a mindennapokat olyan technikai vívmányok nélkül, mint a például a mobiltelefon, a táblagép vagy éppen a GPS. Fontos azonban, hogy elektronikai eszközeinket felelősen és tudatosan kezeljük, hiszen a kényelemnek sokszor olyan ára van, amire elsőre nem is gondolnánk. Az imént említett eszközök gyártásához használt koltán érc bányászata ugyanis nemcsak a természeti környezetre jelent veszélyeket. Afrika bizonyos térségeiben sokszor embertelen körülmények közt, illegális bányákban történik a modern technológia számára oly értékes nyersanyag kinyerése.

Mi az a koltán és mire használják?

A koltán ércből nyerik ki a tantál nevű fémet, amely kondenzátorok bevonataként is felhasználható, így fontos alkotóeleme a mobiltelefonok, táblagépek, GPS-ek és további elektronikai készülékeknek. Bár a legnagyobb feltárt készletek Ausztráliában és Brazíliában találhatók, de korábbi „piacvezető” szerepüket mára afrikai országok vették át. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a világ koltán készletének 80%-a Afrikában található (ezen belül is jelentős része a Kongói Demokratikus köztársaságban és a környező országokban), másrészt pedig utóbbi államokban sokkal olcsóbb a kitermelésük.

A kongói koltán bányászat árnyoldala

A koltán igen olcsó kitermelésének azonban súlyos ára van Afrikában. Sokszor hadurak uralják a többnyire illegális bányákat, amelyekben a helyi férfiak napi 1-2 dolláros bérért dolgoznak vagy egyáltalán nem kapnak fizetést. Utóbbi esetben lányaik és feleségeik fogva tartásával kényszerítik munkára a falvak lakosait. Az érc bányászatából befolyó összegeket fegyverkezésre és harcaik egyéb úton történő finanszírozására fordítják a kongói településeken uralkodó félkatonai szervezetek.

A munkakörülmények embertelenek, a kitermelést sokszor „katonák” felügyelik, a bányászat pedig túlnyomó többségében szabad kézzel, vagy nagyon egyszerű eszközökkel (kalapács, véső) történik. A földbe vájt apró járatokat rozoga támfákkal erősítik meg, így gyakoriak a bányaomlások. A bányászok ezen felül olyan betegségektől szenvednek (mint például légzési nehézségek, szemirritáció), amelyek jobb egészségügyi intézkedések révén elkerülhetők lennének.

A biztonságosnak közel sem nevezhető bányákban igen gyakori a gyerekmunka is, számtalan tinédzser dolgozik a koltán kinyerésére szolgáló telepeken, a szűk járatokon keresztül pedig sokszor 10 évesnél is fiatalabb gyermekekkel juttatnak le vizet a mélyebben dolgozók számára. Az afrikai koltán érc bányászat kegyetlen világáról 2007-ben tényfeltáró dokumentumfilm készült Blood coltan (szabad fordításban „Véres koltán”) címmel.

A koltán bányászat természetkárosító hatásai

A fentiek után nem szolgál meglepetésként, hogy a bányászfalvakat uraló félkatonai szervezetek a természeti környezetet sem kímélik. A bányák kialakítása erdőirtással kezdődik több ezer négyzetméteren, majd tovább szélesítik a területet. A védett régiókat sem kímélik, így illegális bányák találhatók például a Kahuzi-Biega Nemzeti Parkban, az Itombwe Rezervátumban és a Virunga Nemzeti Parkban.

Az erdők alapterületének csökkentése mellett szintén súlyos probléma, hogy a rengeteg állatnak otthont adó zöld élettereket sűrű utak hálózzák be. Ezek drasztikusan megváltoztatják az erdők természetes egyensúlyát és a bennük élő hegyi gorillák, Grauer gorillák, bonobók, csimpánzok mindennapos életkörülményeit. És akkor azt még nem is említettük, hogy a bányászatból élő több ezer családot több száz fős vadász csapat kíséri, akik a nemzeti parkok becslései szerint közel 4000 elefántot és 8000 gorillát mészároltak le.

Mit tehetünk a koltán-krízis ellen?

Mivel az Afrikából érkező koltán eredete sokszor lenyomozhatatlan mire az azt hasznosító vállalatokhoz eljut a hosszas beszállítói láncon keresztül, így maguk a cégek sem tudják, hogy illegális bányából származó ércet dolgoznak-e fel. Sok vállalat ennek ellenére megpróbál fellépni az afrikai falvak kizsákmányolásával szemben azáltal például, hogy kritériumként fogalmazza meg beszállítóival szemben az illegális koltán bányászat elleni harcot és a beszerzett ércek eredetének nagyobb átláthatóságát, illetve a tantált helyettesítő fémek használatát.

Fogyasztói oldalról a legnagyobb segítséget az elektronikai cikkek túlfogyasztásának visszaszorítása, a termékek élettartamának meghosszabbítása, valamint a használhatatlanná vált készülékek tudatos kezelése, a körforgásos gazdaságba visszajuttatása jelentheti. Ezek révén ugyanis jelentősen csökkenthető a koltán bányászata iránti igény.

Ezért fontos, hogy elektronikai eszközeit ritkábban cserélje, ha pedig mégis a váltás mellett dönt, akkor a készüléket adja el vagy ajánlja fel ingyen, hiszen más számára értéket jelenthet. Meghibásodás esetén próbálja megjavítatni eszközeit, a menthetetlen készülékektől pedig megszabadulhat fenntartható módon is, hiszen az STKH zöldudvaraiban leadva szelektíven kezeljük az elektronikai hulladékot, amelynek több eleme is értékes másod alapanyagként visszakerül újrafeldolgozás révén a gazdaság körforgásába.

Egy remek kezdeményezés

A Jane Goodall Intézet szervezésében az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával megrendezésre kerülő „Passzold vissza, Tesó!” kampány célja, hogy felhívja a figyelmet az illegális afrikai koltán bányászat legsúlyosabb problémáira, illetve segítsen ezek feloldásában. Az idei esztendőben cégünk, az STKH is csatlakozott a kezdeményezéshez, amely során a dolgozói összefogás erejének köszönhetően több mint 30 kg eszközt és kiegészítőt sikerült visszagyűjteni, ezzel támogatva egy értékes ügyet.

Megszakítás