A zöldre mosott műanyag Ahogyan idővel egyre és egyre fontosabb téma lett hétköznapjainkban a környezetszennyezés, úgy ismerték fel a problémában a szerepüket és a környezettudatos arculatban rejlő lehetőségeket a vállalatok. Tény, hogy amíg rengeteg cég számára valóban fontos szempont a fenntarthatóság, addig a társadalom (vagyis a fogyasztók) oldaláról mára elvárássá is vált ez. Így pedig számtalan olyan esettel találkozhatunk (sokszor anélkül, hogy ezt észrevennénk), amikor egy cég csupán csak „zöldre mossa” magát vagy termékét, miközben az adott cselekedet közel sem hoz akkor pozitív irányú változást, mint amekkora reklámot kap. Mivel a műanyag szennyezés az egyik legsúlyosabb környezetvédelmi kérdés és ezáltal az egyik legfelkapottabb téma, napjainkban rengeteg zöldre mosási kísérlettel találkozhatunk ezen a téren. De mi is pontosan a greenwashing? A legegyszerűbb megfogalmazás szerint a vállalatok kísérlete arra, hogy elhitessék a fogyasztókkal, többet tesznek a környezet védelmének érdekében, mint ami valójában igaz lenne. Mivel nehéz meghúzni a határt, hogy pontosan mikortól kezdve beszélhetünk zöldre mosásról, így sokszor még nehezebb észrevenni azt. Akadnak azonban olyan általános technikák, amelyekre a greenwashing bűneiként vagy árulkodó jeleiként szoktak hivatkozni. Az alábbi példák természetesen nem bizonyítják egyértelműen, hogy zöldre mosással állunk szemben, viszont jogosan adnak okot kételkedésre: elrejtett problémák: A leggyakrabban alkalmazott greenwashing technika, amelynek lényege, hogy egyetlen szűk aspektust kiragad a környezetéből és annak környezetkímélő tulajdonságát emeli ki (sokszor jócskán eltúlozva azokat), miközben a további, nem éppen zöld tulajdonságairól mélyen hallgat a vállalat. Jó példa erre, mikor egy kávézó elhagyja a műanyag szívószálakat, de közben elvitelere száz számra adja ki a műanyag elviteles poharakat és ételtárolókat. nem ellenőrizhető állítások: Semmilyen dokumentum, mérési adat vagy harmadik féltől származó tanúsítvány nem támasztja alá a vállalat által megfogalmazott zöld ígéretet. Hiába állítja egy cég például (még akkor is, ha valóban így van), hogy az új gyártási technológiának köszönhetően 80%-kal csökkentette az általa kitermelt műanyag hulladék mennyiségét, ha semmi erre utaló bizonyítékot nem tud felmutatni. homályos, megfoghatatlan előnyök: Ezzel a kategóriával többnyire rövid szlogenek vagy néhány szavas „címkék” formájában találkozhatunk. Természetesen nem a harmadik fél által hitelesített tanúsítványokról beszélünk (pl. Eco-friendly), hanem az olyan hangzatos titulusokról, mint például „bolygóbarát” műanyag csomagolás, amiről pontosan nem tudjuk, hogy mit is jelent (attól függetlenül, hogy igaz is lehet). Szintén gyakori, amikor bizonyos termékeken a szlogenek mellett a termékkel összefüggésbe nehezen hozható kisállatok vagy növények szimbólumai jelennek meg, amelyek a természeti környezetünkre asszociálnak, de semmiféle ígéretet nem fogalmaznak meg. saját zöld címkék/logók használata Ez lényegében a fentebb említett technika komolyabb változata, itt ugyanis olyan szlogeneket használnak – amelyhez sokszor saját logót is készítenek -, amelyek a megszólalásig hasonlítanak egy harmadik fél által kiállított hiteles tanúsítványhoz, így tökéletesen alkalmas a vásárlók megtévesztésére. irreleváns állítások Ebben az esetben úgy mossa zöldre tevékenységét egy vállalat, hogy sokszor egyetlen lépést sem tesz a környezettudatosság irányába. Kiemelnek egy olyan állítást, amely valóban igaz, csak éppen teljesen lényegtelen a környezetszennyezés szempontjából. Ilyen lehet például, amikor egy gyártó kihangsúlyozza, hogy a termékei bizonyos alapanyagoktól mentesek vagy bizonyos anyagokat még a gyártási folyamat során sem használnak fel. Teszi mindezt attól függetlenül, hogy az iparág 95%-a már régen nem használja a hivatkozott technológiákat, így lényegében természetes, hogy ő maga sem teszi. elhallgatás Talán a legnehezebben kiszúrható greenwashing eszköz, amely többnyire egy valóban zöld lépést tüntet fel a lehető legjobb színben azáltal, hogy bizonyos részleteket elhallgat vagy csak az „apróbetűs részben” tünteti fel. Ezek ismeretében ugyanis árnyaltabbá válna a kép és a kezdeményes értéke csökkenne a közvélemény szemében – teljesen jogosan. Ez persze nem azt jelenti, hogy a vállalat ettől ne lenne zöldebb, itt csupán arról van szó, hogy sokkal jobb színben próbálják feltüntetni magukat. Az amerikai bolthálózat, a Walmart cserélte le néhány éve a klasszikus műanyag zacskókat kukoricából készült, lebomló szatyrokra. Csak éppen azt felejtették el közölni a vásárlóikkal, hogy az új szatyrok kizárólag ipari körülmények között bonthatók le. zöld partnerek, továbbra is szennyező vállalat Nagyobb vállalatok esetén bevett szokás, hogy jó nevű, többnyire nonprofit szervezetekkel kötnek partneri megállapodást, hogy zöldre mossák magukat, miközben alaptevékenységük súlyosan szennyezi a környezetet, amely ellen nem igazán tesznek komolyabb lépéseket. áthárított felelősség Ugye mindannyian találkoztunk már olyan marketing kampánnyal, amely felhívja a figyelmet a műanyag (főleg üdítős palackok) okozta szennyezésre és az összefogás, az újrahasznosítás fontosságára? Ez önmagában dicséretes lenne, viszont sokszor éppen ezek a vállalatok azok, amelyek számolatlan mennyiségben ontják magukból a műanyag termékeket. Ha egy cég a felelősség jelentős részét a fogyasztókra hárítja, miközben ő maga nem változtat jelentősen a fenntarthatóság érdekében, akkor jogosan beszélünk greenwashing-ról.
